† Egy ismeretlen... †

 ~Álom~

Egy sötét sikátorban vagyok. Lámpák alig világítanak. Szinte csak néhány pislákolt fény. Egyetlen embert se látni. Csak én vagyok kint egyedül. Félek. Pulóveremet jobban összehúztam magamon. Hideg volt. Lépteimet gyorsabbra vettem. Nyirkos,hideg idő volt. Rajtam pedig csak egy vékony pulcsi van. Lépteket hallok a hátam mögül. Óvatosan hátra pillantok,és egy kapucnis embert látok. Egyenesen felém jön. Szinte már futok. Ha bánt? Ha megöl? Bele se merek gondolni. Csak a futásra összepontosítottam. Ekkor karon ragadott és hátra rántott...

~Álom vége~ 

 Sikítva keltem fel. Chris mellettem feküdt,így őt is sikeresen felkeltettem. Rám pillantott,és amikor meglátta hogy potyognak könnyeim,egyből felült.
-Mi a baj?
-E-egy hülye álom.-szipogtam
-Jaj,kicsim. Itt vagyok. Nem kell félned.-húzott magához. Fejemet mellkasába temettem,és ott szipogtam tovább.
-De,ha nem kelek fel..
-Akkor sincs semmi baj,mert csak egy álom volt.-puszilt bele a hajamba.
-Kérdezhetek valamit?-bontakoztam ki öleléséből.
-Persze.
-Hozol kaját?
-Ezt nem mondod komolyan. Kisírtad magad,és kaja kell?-kérdezte
Aprót bólintottam.
-Mindjárt hozom,cica.
-Fejezd be!Pufóka fóka.-bújtam el a paplan alatt.
-Mindjárt megkapod te a magadét.
Felkelt,és elhagyta a szobát. Szétterültem az ágyon,és a plafont kezdtem el vizslatni. Vajon mit hoz nekem enni? Valami fincsit biztosan. Annyira szeretem Christ. Mindenbe megért engem. Együtt érez velem sok dologban,és segít is ha tud. És a legtöbbször,tudott.
 Ajtó nyitódást hallottam. Felkaptam a fejem,és Chris lépett be. Üres kézzel. Csak néztem rá.
-Hol a kajám?-akadtam ki
-Hmm...sajnos semmit nem találtam.-vont vállat. Jött közelebb. Mielőtt még rám felém mászott volna,legurultam az ágyról. Leült szomorúan az ágyra. Lehajtotta a fejét,és összekulcsolta maga előtt a kezét. Közelebb mentem,és odamásztam hozzá. Kicsit megböktem,de nem reagált.
-Na,ne haragudj rám. 
Nem válaszolt,csak magához húzott. Ez már sokkal jobban tetszett. Én ültem rajta,és kezemet átfontam nyaka körül. S így ültünk ott.

-Nincs harag?-kérdeztem
-Nincs.
Csókot lehelt ajkaimra. Nyelveink táncot jártak. Kezei derekamra tévedtek. Elváltam tőle,és homlokomat az övéjének támasztottam.
-Most miért vagy ilyen ünnep rontó?-lett "szomorú"
-Mert. Nekem dolgom van.-feleltem nemes egyszerűséggel
-Miért vagy ilyen?
-Milyen?
-Kis gonosz.
-Nem tudom. Elmegyünk valahova?-távolodtam el tőle,de csak épp annyira hogy szemébe nézhessek. Mosoly jelent meg arcán,és aprót bólintott. Leszálltam róla és a szekrényemhez lépkedtem. Csak álltam előtte,és gondolkodtam mit is vegyek fel. Nincs ruhám. Olyan kevés van.
-Ha most azon gondolkozol hogy kevés a ruhád,tévedsz.-szólalt meg a hátam mögött Chris. Csendre intettem,és tovább néztem a ruháim. Majd megtaláltam a megfelelőt. Egy fekete cső nadrág,mickey egeres pulcsim. Bementem a fürdőbe becsuktam az ajtót,és gyorsan felöltöztem a kiválasztott ruhámba. Két karkötőt tettem a kezemre és natúr sminket kentem fel. Kinyitottam az ajtót,és Chris lehajtott fejjel ült az ágy szélén,felöltözve.
-Ilyen sokáig voltam bent?
-Ja.De amennyi cuccod van nálam,rohadt nehéz volt választani. Igaz?-nézett rám
-Igen.-vigyorogtam.-Na,menjünk!
Karon ragadtam és húztam magam után. Oly annyira siettem hogy a lépcső alján megbotlottam,és elterültem a földön.Chris meg rajtam röhögött,mivel ő nem esett el.
-Csak szeretet hiánya van a földnek. Nem ölelgeted?-néztem rá "gonoszan"
-Nem.
-Szégyelld magad!
Felhúztam a cipőmet,és már csak Chris-re kellett várnom .Mivel ő még egy kicsikét bajlódott. De nem baj,én jót nevettem rajta. Miután sikeresen felvette ő is,elindultunk. Az ajtót bezárta majd utána eltette a kulcsot. Ujjainkat összefontok,és úgy mentünk.
-Merre?-pillantottam Chris-re
-Park?
-Tökéletes.
Megindultunk,és útközben mondhatni nem voltunk éppen példa mutatóak. Lökdöstük és cikiztük egymást. Voltak akik nevettek rajtunk,de akadt olyan is,aki valamit motyogott majd tovább ment. De kit érdekel?Minket nem. Mi jól érezzük magunkat,és ez számít. Amikor odaértünk a parkhoz,egyből a hamburgereshez rohantam. Kértem Chris-nek is,és magamnak is. Amíg vártuk megcsinálják körbe néztem. A nap sugarai átsütöttek az ágak közt,s lágyan simogatta az ember bőrét. A gyerekek játszottak szüleikkel,vagy épp nagyszüleikkel. Tinik fociztak,beszélgettek. Egy-két padon öregek társalogtak. Jó volt nézni,hogy még vannak olyan öregek,akik jól érzik magukat.
-Kicsim.-lökött meg Chris
-Hm?-kaptam rá a tekintetem
-Itt a hamburgered.-nyújtotta oda nekem
Kifizette,majd mentünk keresni egy szabad padot. Megpillantottam egyet,és afelé vettem az irányt. Lehuppantam rá,bár rossz ötlet volt,mert kemény a pad. Milyen lenne? Puha? Se. Na lássunk neki a falatozásnak.

-Finom az ételem?-Chris
-Mi? Igen. Miért?-kérdeztem.
-Mert azt eszed.
-Bocsi nem akartam.
-Nem baj.
-Na azé.-válaszoltam nevetve.
Elgondolkoztam és éreztem,hogy valaki figyel engem. Körül néztem, és sehol senki. Miért is lenne. De még is olyan az érzésem, hogy valaki figyel.
De a szemem sarkából egy fura és egyben titokzatos alakot vettem észre.
De nem törődtem vele mert ez egy park. Ide akárki jöhet. Elindultunk,
Chrissel és jött utánunk. Az egyik utcánál elváltam Christől, és még mindig jön utánam az a személy. 
-Miért követ engem?-kérdeztem rá.
Az ismeretlen hátat fordított és elment. Ez szuper, utánam jön és nem is válaszol a kérdésemre. Ez a jó modor. De ez a 21. század itt nem létezik ilyen. Lépkedtem párat és Angel munka helye előtt találtam magam. Bementem és Angel már mosolygott.
-Szia. Hát te?-kérdezte
-Szia. Erre jártam és gondoltam benézek.
-Na azé.
Elmondtam neki mindent az ismeretlen srácról, és ő teljesen kiakadt. 
-És nem mondott semmit? Csak úgy elment?-bombázott a kérdésekkel. Ezt nem szeretem.
-Így van.-válaszoltam.
-Ez fasza.
A jobb szemem sarkából, egy szőke srácot vettem észre.
-Angel ki ez a srác?
-Nem láttam még itt.
-Na de megyek, majd beszélünk.-adtam egy ölelést és ott hagytam.
Ahogy elmentem a srác jött is utánam. Oké megfordulok. 
-Miért követ engem?
Nem válaszol csak megállt.
-Válaszoljon a kérdésemre!- kiabáltam
Megfordult és elment. 
-Ez kész. 
Mentem haza és a kertben úgy éreztem, hogy nem kéne bemennem. Bementem a házba és az ajtónál valaki befogta a számat. Megharaptam az illető kezét, és távolabb mentem.
-Áú. Lana! Ez fájt.- Chris.
-Chris!-és a nyakába ugortam.
-Szerelmem mi a baj?-fürkészte az arcomat. 
-Egy srác egész nap engem követ, és már nagyon félek.-néztem a szemébe.
-Nyugi. Nem bánthat. Itt vagyok veled. Megvédelek.-és csókot lehelt a számra.
Chris magához húzott, és nem engedett el. Olyan biztonságban éreztem magamat mint még soha. De ekkor.....